8 óra a Bükkben A Szilvásvárad Maraton hosszútáv mindig nagy kihívás, úgy gondoltam idén ismét bevállalom. Bíztam az égiekben, hogy jó idő lesz és bíztam magamban, hogy erős leszek és meg tudom csinálni szintidőn belül. Szombaton délután indultunk Ginivel és Marcival Pénzpatakra, ahol már várt bennünket a Focusos különítmény. Este egy jó vacsora mellett volt idő az esélylatolgatásra és egy közös borozás mellett fohászkodni a napsütésért. Reggel madárdalos nyári meleg ébresztett bennünket, megettük a racing tojásrántottát és kilőttünk Szilvásváradra. Hocsáéknak köszönhetően a csapatsátor már állt, végre igazi verseny előtti hangulat volt. Szerencsére sokan voltunk, készült csoportkép is. Saját szerelővel érkeztem,a bringám jó kezekben volt - minden beállítva. Csak rajtam múlik. Betáraztam a HIGH 5 géleket és lélekben felkészültem a startra. Beálltam a többi őrült közé és 9:45-kor Ádám betolta a Fire-t! Hát akkor gyerünk! Nem akartam nagy tempót menni, nem is tudtam volna. Tartalékoltam az utolsó kilométerekre - hát utólag tudom, hogy jól tettem. Egy darabig Wilfing Zolival bátorítottuk egymást, aztán ő elhúzott. Egy 6-8 fős társasággal daráltam a távot, az első nagyobb emelkedőket simán tekertem, Ördögoldal és egyéb nyalánkságok mentek. Közben a középtáv is beért bennünket, sorra jöttek el mellettem a versenyzők, a Focusos csajok, Fanni és Gini is elzúgtak.Semmi fáradtságot nem éreztem, figyeltem az átlagsebességet, megnyugodtam, hogy ha így nyomom beérek időben. Ittam 10 percenként, iszonyú meleg volt! Nyomattam a géleket, a frissítőknél haraptam mindig sósat is hozzá. Optimista voltam, nem fájt semmi, nem görcsölt a lábam. A baj 75 km-nél jött el, az ötös elágazásnál. Brutál gyomorfájás és hányinger egy pillanat alatt. Le kellett szállnom és toltam a bringát,akkor jobb lett. Visszaültem, megint jött a rosszullét. Ez így ment utána végig. Pálosi Zoli biztató szavai jól jöttek, amikor a körnél összetalálkoztunk. Ő már a vége felé tartott, rám még az utolsó 20 km várt. Itt már bekapcsolt a fejemben a túlélő lámpa és csak arra koncentráltam, hogy beérjek. Az utolsó 7km-es gurulás sem esett jól, de a célban a csapattársak buzdítása kárpótolt. Megcsináltam, beértem limitidőn belül és hazafelé már egy girost is benyomtam. Tanulság? Nincs. Vikker L. Ilyen az, amikor pihenni megyek egy versenyre… Lassan végéhez közeledik a költözés, masszív dobozolások és lépcsőzések közepette beiktattam még egy harmadik maratont is májusra pihenésképpen. Elég meleg idő ígérkezett, és ha már nem edzek, legalább a többi körülményt próbáltam kiiktatni, uralni. Ettem-ittam rendesen, Adri elkészítette a szokásos „bajnokok reggelijét” a jó nagy adag zabkását. Felét megettem ébredés után hajnalban, másik felét pedig verseny előtt a csapatsátornál. Most szinte mindenki ott parkolt a csapatsátor mellett a kocsijával, mivel az 5db SARIS tartóval egy mini expot tartottunk szponzorunk termékeiből (www.velocipel.hu), melyeket azóta is nagy megelégedéssel használunk. Pár percen belül jött is két érdeklődő, mindkettő Matizra keresett bringaszállítót! :) Gyorsan meg is mutattam nekik a saját kocsimon :) Csabi meghozta a Powertap wattmérős kerekemet is, amit kicsit kicentírozott és küllőpótolt nekem, mivel az egyik küllő megadta magát, biztosan a wattok… :) Összekészülődés és a High5 bevásárlás után még kicsit dumáltunk Csabával a hosszús rajtkarámban, hogy kinek mennyi ideje (nem) volt épp tekerni, aztán FIRE! Felfelé tempózunk, pulzusom elindult az égbe én meg szépen visszalassultam egészen Dénesig. Kicsit rápihentem, majd miután láttam, hogy a 4-es bolyból senki sem vezet neki, ezért előre álltam és addig nyomtam, amíg Jocóra fel nem értünk, aztán hátul lobogtam… Jött az első emelkedő, szokásos társasággal-Tibi (BAT) Szegedről- meg egy fatbikeos srác (Varró Józsi), aki meglepően jó nyomta a traktorgumis géppel! A frissítőknél most kb minden másodiknál álltam csak meg, küzdöttem magammal rendesen… Az ötös elágazóra érve már nem voltam olyan vidám, ez a rész egy „nihil” szakasz, itt semmi nincs, csak a forróság és a széles dózeres emelkedő jó sokáig (vagy ragadós sár, ha épp esik). Majd a frissítő és a hurok, ahol van egy jó köves lefelé, itt láttam Dénest a földön ücsörögni két segítővel, majd miután kérdésemre azt mondta, hogy menjek tovább jött megint az emelkedő. Egyetlen inger, ami ért itt az egy szarvasbogár volt, amit konkrétan ki kellett kerülnöm, mert akkora volt :) Később tudtam meg, mi történt Dinivel, innen is mielőbbi jobbulást Neked! Lóra kell ülni újra, nehogy benned maradjon az esés! Közben megint jött a fatbikeos Józsi és lenyomott felfelé! Na, akkor ettem, ittam újra és hagytam elmenni, nekem elég volt a saját tempóm. A cél előtti lefelében pedig esélyem sem volt követni, kb 1 percet adott itt nekem. A célba 10.-nek érkeztem, ami ahhoz képest, hogy tényleg csak a melóba tekerek egész jó eredmény. Elfáradtam, de fel is töltött a verseny annyira, hogy még 2 napot dobozoltam és lépcsőztem utána, így legalább az izomláznak sem sikerült kialakulnia :) A célban még kicsit bandáztunk a csapatsátornál, lezuhanyoztunk, majd magamra öltöttem az új csapatpólót és BP felé vettem az irányt. Jó volt hazaérni! KakLac Szilvás Maraton elsőre... Bíró Ádám spíker szerint nehéz belőni az ideális Szilvás Maraton időjárást. Itt az esetek többségében eddig hideggel és esővel kellett megbirkózni, néha viszont kifejezetten meleg van, talán túlságosan is. A kettő között átmenet nem nagyon létezik. Mi most az utóbbiból kaptunk egy jó nagy adaggal... Wilfing Zoliékkal Fertődről indultunk szombat délelőtt az idei Szilvásra. Több okból is nagyon készültem erre a versenyre. Egyrészt ezen a megmérettetésen most indultam először, másrészt a legutóbbi Vértes Maratont – gyomor és bélgörcsök miatt – sajnos nem tudtam befejezni. Ezért hát próbáltam reálisnak tűnő célokat megfogalmazni magam felé. Az első és legfontosabb az volt, hogy balesetmentesen végig menjek, a második, hogy be tudjam fejezni négy órán belül, a harmadik, pedig, hogy benne legyek a középmezőnyben. Délutánra már meg is érkeztünk a versenyközpontba, irány a csapatsátor, ahol Hocsa átadta a vadonatúj csapatpólót és a nevezést. Némi kis táplálék, és már mentünk is tovább a csapatszállásra, Pénzpatakra. Itt bevártuk a többieket, tekertünk egy pár kilométert Zolival, csak az átmozgatás kedvéért, majd együtt megvacsorázott a csapat. Ezután egy kis duma, majd mindenki időben nyugovóra tért, hiszen korán keltünk. A verseny napját madárfüttyös ébresztővel és egy jó kiadós reggelivel kezdtük, fél nyolckor pedig már úton is voltunk a szilvási Lovas Stadionba. Kis készülődés, majd azon kaptam magam, hogy már a rajtzónában vagyok. 10.00, START! A lassú rajtot követően az első pár km-en próbáltam a széleken menni, és minél előrébb kerülni, majd már kaptuk is az első meredeket felfelé, szerpentinen, vagy 4-5km-en keresztül. Itt már többen félreálltak, ami kicsit furcsa volt, előrdult görcs, de volt, aki simán levegőért kapkodott, egy spori pedig konkrétan hányingerrel küszködött. Hiába, nem lehet nekirontani egy maratonnak! Látva a pályát, az volt az elképzelésem, hogy nem kapkodom el a rajtot, lassan próbálok feljebb kerülni, hogy elegendő erőt biztosítsak a végére is. Úgy érzem, ezt sikerült megcsinálni, és már az első szerpentines emelkedőn tudtam 2-3 pozíciót javítani. A pulzusomat folyamatosan próbáltam 155-165 között tartani, aztán már hip-hopp jött is az első frissítő, ahol éppen csak addig álltam meg, míg benyomtam az első gélt, és már indultam is tovább. Éreztem, hogy kilométerről kilométerre egyre jobban megy, itt nagyon sok időt nyertem. Ezután rövidebb-hosszabb mászások, lejtmenetek követték egymás, sokszor gyönyörű helyeket érintettünk. Kis idő múlva már előttem is volt az Ördögoldal alja. Erről a részről már sokat hallottam, néhány csapattárs megpróbált előre „felkészíteni” erre az emelkedőre. Az eleje még ment tekerve, aztán persze leszállás és tolás 160-as pulzus felett. Az Ördögoldal szerintem a mi zöld háromszögünkhöz hasonlít leginkább, viszont sokkal kövesebb, gyökeresebb és talán meredekebb is. Aztán a sok percnyi lihegés után végre előttünk a második pihenő, a sípályák teteje. Itt már víz, izó és banán is kellett, plusz jött a második gél. Bánkútról elindulva jött egy izgalmas downhill, köves, betonos, gyökeres megoldások követték egymást. Ómassa után még egy kisebb emelkedő, a Jávor-hegy, majd pár kilométer tolás, hiszen ölnyi-kétölnyi vastag fák dőltek az útra, olyan sűrűségben, hogy szinte felesleges volt felülni a bringára, mert már szállhattál is le újból. Volt olyan rész, ahol motoros fűrésszel egy kis „lépcsőt” is vágtak a fába, hogy át tudd lépni, a legmeglepőbb viszont az volt, ahol konkrétan át kellett mászni. Túljutva a katoni túlélőtábornak is beillő szakaszon, már egyre jobban próbáltam összpontosítani a végére. Itt jött az első spori, akivel a Nagy-mező Őrház pihenőig próbáltunk kicsit meccselni. Az utolsó előtti pihenőnél aztán az egyik sorstársunkat fülhallgatózás és kompressziós zokni használata miatt nem engedte tovább az egyik bíró. Komolyan, az első használatát még nem láttam versenyen, mindenesetre elég bátor vagy inkább felelőtlen tett. Igaza volt a bírónak önmagára és másra nézve is akár életveszélyes lehet ennek a használata! Innen elindulva tudtam, hogy ideje egy kicsit jobban megnyomni, és érőt is érztem még magamban. Még volt pár kisebb nagyobb emelkedő, míg elértünk a Katonasírokig. Nagyon élvezetes, de rendkívül technikás lejtmenet volt, néhol az volt az érzésem, hogy sziklakertek sorazatán sikerül átmenni. Szerintem itt nagyon észnél kellett lenni, plusz, ha valaki a végére elfárad, koncentrációs zavar, és akár komoly bukás is lehet a vége. Majd a cél előtt 3-4km-el már „kisímúlt” a pálya, ítt aztán rá lehetett kapcsolni, végre előttem a cél, SIKERÜLT!!! Az első célomat teljesíteni tudtam, a másik kettő, most sajnos nem sikerült! Viszont egyáltalán nem vagyok eékeseredve, mert ez volt a harmadik középtávú maratonom. A tavalyi Bakonyhoz képest majd' másfél, a Dunához képest pedig jó órával gyorsabban be tudtam fejezni. Most további edzések, fejlődés, erősödés a cél, remélem a következő versenyen – Esztergomban - sikerül még jobban szerepelni. @joko: Köszi az edzőtábor után, hazafelé tartott kis Szilvás ecsetelést, meg a tanácsokat. Egyben feltétlen igazad volt: Ez az egyik legjobban tekerhető és talán legprofibb szervezésű maraton. Jövőre szerintem újból ott leszek! Hajrá Focus Team Hungary!!! Rosenmayer András

Horváth Bence	Titán Kupa U9	1
Kádár Eszter	Mini táv U13	3
Kosányi Péter	Rövid táv U15 fiú	3
Kádár Anna	Rövid táv U15 lány	1
Zsejki Balázs	Rövid táv U17 fiú	9
Zsejki Ákos	Rövid táv Master2 férfi	91
Plájer Lajos	Rövid táv Master4 férfi	3
Schmidel Regina	Közép táv U19 Nő	1
Ringelhann Fanni	Közép táv Felnőtt Nő	5
Szöllősi Virág	Közép táv Felnőtt Nő	8
Magdics Gábor	Közép táv Master1 Férfi	14
Rosenmayer András	Közép táv Master2 Férfi	97
Hattyár Dániel	Hosszú táv Master1 Férfi	4
Horváth Csaba	Hosszú táv Master1 Férfi	8
Kakas László	Hosszú táv Master2 Férfi	10
Pálosi Zoltán	Hosszú táv Master2 Férfi	20
Kosányi Ervin	Hosszú táv Master2 Férfi	25
Wilfing Zoltán	Hosszú táv Master2 Férfi	27
Vikker László	Hosszú táv Master2 Férfi	31