Süle Róbert előző héten az olaszországi Trentoban megrendezett Gran Fondo Világbajnokságon vett részt.
A rajtnál 56 nemzet 2000 amatőr országúti bringása sorakozott fel, a királyetap 143 km-t és 4300 méter szintkülönbséget tartogatott. Robinak ezt 5 óra 32 perc alatt 'majd 26-os átlaggal sikerült abszolválnia. Gratulálunk!
" Szeptember 18-án Trentoban voltam a UCI Gran Fondo világbajnokságon, ahova még tavasszal sikerült magamat kvalifikálnom. A verseny előtti héten megjött a válogatott mez is, ami minden résztvevőnek kötelező. Előzetesen is egyértelmű volt, hogy nem lesz egy könnyű napom, 143 km és majdnem 4000 m szintkülönbség magáért beszél. Ennyi felfelé pedig nem sok rövidebb, maximum 5-6 km hosszú emelkedőn jön össze, hanem egy hegyen amit két irányból, háromszor másztunk meg. A rajtban remek hangulat volt, rengeteg nemzet komoly versenyzőivel, aki itt elindult szinte mind komoly amatőr versenyzőnek számít. A taktika az volt, hogy az első emelkedőt saját tempóban teljesítem, aztán ha lesz erő akkor a verseny második felében próbálok meg minnél több embert visszaelőzni. Ez az első hegyen működött is, fél óra mászás után is jól éreztem magamat sok embert megelőztem, jó wattokat tekertem, még az egy óra folyamatos felfelé bringázás ellenére is. Hegytetőn felvettem a szélkabátot meg a meleg kesztyűt és megkezdtem az első hosszú lejtőt. 5-6-an mehettünk, amikor a meredekebb részen kicsit lemaradtam, én kb. 75-80 körül gurultam, de páran úgy mentek el mintha álltam volna. A lejtő aljára egy kb 40 fős grupetto ért utol, velük kezdtem meg a második mászást, ami néha elég meredek is volt. Itt egyre rosszabbul éreztem magamat, a táv felénél már majdnem 3000 m szinttel magam mögött. Nem tudtam komolyabb erővel tekerni, ha kiálltam a nyeregből kezdődő görcsöket is éreztem. Nagy nehezen csak felértem a hegytetőre ahol megálltam frissiteni. Itt ért utol a végzet, ahogy leraktam a lábamat egyből görcsbe állt a combom. Eldőltem a fájdalomtól, le a földre. Egy idősebb olasz ember rögtön odajött masszírozni a lábamat, de nem nagyon akart engedni a görcs. A nézők közül egy svájci néni mondta, hogy ö gyógytornász, tud segíteni. Így történt, hogy 1600 méteren két ember próbálta a lábamat újra működésre bírni 🙂. 10 perc múlva megpróbáltam továbbindulni, de nem esett jól, eléggé fáztam és nem mertem nagyon terhelni a lábamat se. Itt még majdnem 1000 m szint volt hátra. A problémák ellenére egészen jól haladtam, nagyobb tempróra váltottam és sorra szedtem le az embereket. Sajnos ez a hegy se volt problémamentes, 2 km-re a hegy végétől a gyomrom kezdett el fájni, hányingerem volt és elment az összes erőm. A végén már csak a célra tudtam gondolni, meg, hogy az utolsó lejtőn ne hibázzak. Ez sikerült is, jelentős hátránnyal, de beértem a célba. Nem igazán az eredmény miatt jöttem, de szerettem volna jobban teljesíteni."
